|
Hétköznap
CSengeri Tímea 2006.02.04. 11:39
|
Az északi égbolt egyik legismertebb látványossága, a ma is aktív csillagkeletkezésnek otthont adó Orion-köd. A tőlünk 1500 fényévre található, hatalmas csillagközi felhő fátyolos szerkezetét, hatalmas nyúlványait, a születő csillagainak kifúvásait és látványos, íves szerkezeteit fiatal csillagainak fénye rajzolja ki.
Az Orion-köd vidéke egy tipikus csillagkeletkezési terület, kis- és nagytömegű égitestek egyaránt születnek benne. A felhő belsejében keletkezett, nagyobb tömegű és energia-kibocsátású csillagok már kifújták a gáz- és poranyag egy részét - megtisztítva és láthatóvá téve ezzel a köd egyébként sötétebb, belső részeit. A születő csillagokból kiáramló csillagszél hozza létre a látványos, szálas szerkezetű struktúrákat, amelynek por- és gázanyagát meg is világítják. Sok esetben a csillag maga még nem is látható, csupán a fényét szóró és visszaverő gázanyag által létrehozott, látványos formák mutatják jelenlétét.
Az Orion-köd bonyolult szerkezetét 105 földkörüli keringésen keresztül térképezte a Hubble-űrtávcső összes detektorával. A ködöt figyelték az optikai tartományban érzékeny ACS és WFPC2 kamerák, valamint a közeli-infravörös hullámhosszakon üzemelő NICMOS detektor. Az ACS érzékelő felvételeiből összeállított mozaik, közel egymilliárdnyi pixele az égbolt egy teliholdnyi területét fedi le. Az ACS mozaikon, mintegy 3000 csillagembrió rajzolódik ki, amelyeknek egy részét eddig még nem sikerült az optikai tartományban megfigyelni. A korábbi felvételekhez képest, akár százszor halványabb objektumok is előtűnnek az új képeken.
Az Orion-köd csillagbölcsője több részre osztható. A középső régióban egy meglehetősen sűrű, heves csillag-keletkezésnek teret adó vidék található, amelyet Trapézium-halmaznak neveznek. Itt a nagytömegű és fényesebb csillagembriók mellett, több száz kisebb csillag van születőben. Számos barna törpe, sőt közel bolygótömegűnek látszódó objektum felfedezéséről is beszámoltak már kutatók, a Hubble 2000-ben készült infravörös felvételein, mintegy 50 barna törpét találtak a csillagászok.
A képen balra, kívül található Treapézium-halmaz erős csillagszele a felvétel közepétől felfelé lévő, LL Orionis csillagszelével ütrközve látványosb, kb. fél fényév átmérőjű lökéshullámfontot alkot. A kép nagyméretű változatának letöltése (fotó: NASA, ESA, The Hubble Heritage Team)
Az űrtávcső új felvételével most először nyílik lehetőség az optikai és infravörös mérések együttes kiértékelésére és a terület részletes feltérképezésére. A csillagok tömeg és kor szerinti eloszlását tanulmányozva, pontosabb képet kaphatunk a csillagkeletkezés folyamatáról.
Csengeri Tímea |
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
){kind=link}