Képek a Velencei-tavon talált vidrakölyökről
2006. február 2., csütörtök, 9:42|Utolsó módosítás: 2006. február 2., csütörtök, 14:28
A cikk betűmérete : kisebb nagyobb
	Az elmúlt hétvégén a tavon korcsolyázók figyeltek föl a vidrakölyökre - az állat anyját halva találták, ezért Lilit a vidrák regionális mentő központjaként működő, szegedi vidramenhelyre szállították. Hazánk Európában vidra-nagyhatalomnak számít, ami nagyrészt a hazai vidravédőknek köszönhető.

A kölyköt a tavon korcsolyázók vették észre A hétvégén korcsolyázók lettek figyelmesek arra, hogy egy vidrakölyök futkározik a Velencei-tó jegén, és értesítették a Duna-Ipoly Nemzeti Park munkatársait. A helyszínre érkező természetvédelmi szakemberek próbálták megkeresni az állatkölyök szüleit, de sajnos csak egy elpusztult vidrát találtak a közelben. A vidrák számára nehéz időszak a tél. Ilyenkor, februárban már megszülettek a kölykök - egy vidraanya általában egy-két utódot hoz a világra - ám életük első három hónapjában a kicsinyek fele elpusztul. Az úton átsurranó vidrákat gyakran gázolják el az autók, ez történhetett a most talált kölyök anyjával is - mondta el az [origo]-nak Gera Pál, az Alapítvány a Vidrákért szervezet ügyvezető elnöke. Télen a vidrák nehezebben találnak élelmet A nemzeti park munkatársai értesítették a vadasparkot, amely vidrák regionális mentő központjaként is működik. A két- és félhónapos kölyök vasárnap érkezett Szegedre, ahol a gondozók elkezdték az ápolását -  mondta el Veprik Róbert, az állatkert igazgatóhelyettese. A kis állat a vadaspark dolgozóitól a Lili nevet kapta. A kezdeti nehéz időszak után most már jól érzi magát, bőségesen fogyaszt a kutyatej-pótló készítményből, sőt már halat is kapott. A kis vidra néhány napig még főként az emberek társaságában lesz, de hamarosan elkezdődik a visszavadítása, nehogy túl szelíd legyen. A vidra ugyanis nagyon tanulékony állat, így ha túl sokáig marad az ember közelében, hozzászokik társaságához, és többé már nem lesz képes természetes módon, vadon élni - mondta el Gera Pál. Ha Lili megerősödik, szabadon eresztik a Velencei-tavon, ott, ahol találták Hazánk Európában vidra-nagyhatalomnak számít. Bár rejtőzködő életmódja miatt ritkán lehet látni, csak nyomai - télen például a havon játszadozó kölykök csúszásnyomai - alapján lehet megbecsülni számukat. A vizes élőhelyeket kedveli, különösen azokat a helyeket, ahol a víz csendes, nem túl erős sodrású, s a vízparton sűrű növényzet tenyészik. Magyarországon elsősorban a Délnyugat-Dunántúlon, illetve Kelet-Magyarországon, a Tisza és a Körösök mentén található meg nagy számban. A vidra (Lutra lutra) teste részben vízi életmódjához idomult: áramvonalas alakja és viszonylag hosszú farka, valamint hajlékony teste gyors és igen fordulékony úszást tesz lehetővé. Bundája sűrű és zsíros, víz alatt pedig az is jól látszik, hogy a bundában megrekedt levegő ezüstösen csillog. Sokáig pusztítandó kártevőként tartották számon, és élőhelye, az egész vízparti ökoszisztéma is egyre nagyobb veszélyben van. Hazánkban a vidra fokozottan védett állatfaj. * * * Az állatvédők kérik, hogy aki sérült vidrát talál, ne fogja be, hanem értesítse a területi nemzeti park igazgatóságát vagy az Alapítvány a Vidrákért munkatársait. Eléhetőség: Gera Pál, az Alapítvány a Vidrákért ügyvezető elnöke; mobil: 06 (30) 258 36 37